nyelvtudomány

匈牙利語

詞源

nyelv (“語言”) +‎ tudomány (“研究，科學”)

發音

• 國際音標^(幫助): [ˈɲɛlftudomaːɲ]
• 斷字：nyelv‧tu‧do‧mány

名詞

nyelvtudomány (複數 nyelvtudományok)

1. 語言學

變格

變格 (詞幹：-o-，元音和諧律：後)
	單數	複數
主格	nyelvtudomány	nyelvtudományok
賓格	nyelvtudományt	nyelvtudományokat
與格	nyelvtudománynak	nyelvtudományoknak
工具格	nyelvtudománnyal	nyelvtudományokkal
因果格	nyelvtudományért	nyelvtudományokért
轉移格	nyelvtudománnyá	nyelvtudományokká
到格	nyelvtudományig	nyelvtudományokig
樣格-形式	nyelvtudományként	nyelvtudományokként
樣格-情態	—	—
內格	nyelvtudományban	nyelvtudományokban
頂格	nyelvtudományon	nyelvtudományokon
接格	nyelvtudománynál	nyelvtudományoknál
入格	nyelvtudományba	nyelvtudományokba
上下格	nyelvtudományra	nyelvtudományokra
向格	nyelvtudományhoz	nyelvtudományokhoz
出格	nyelvtudományból	nyelvtudományokból
上格	nyelvtudományról	nyelvtudományokról
奪格	nyelvtudománytól	nyelvtudományoktól

nyelvtudomány 的所有格形 所有者 单数所有物 复数所有物 第一人称单数 nyelvtudományom nyelvtudományaim 第二人称单数 nyelvtudományod nyelvtudományaid 第三人称单数 nyelvtudománya nyelvtudományai 第一人称复数 nyelvtudományunk nyelvtudományaink 第二人称复数 nyelvtudományotok nyelvtudományaitok 第三人称复数 nyelvtudományuk nyelvtudományaik