utó

參見：uto、utó-、ütö、ütő 和 -uto

匈牙利語

詞源

源自 út (“道路，街道”) +‎ -ó (名詞後綴)。

發音

• 國際音標^(幫助)：[ˈutoː]
• 斷字：utó
• 韻部：-toː

名詞

utó (複數 utók)

1. (罕用，書面，除了作為複合詞的組分) 結束；末尾

   反義詞： (亦作為複合詞的組分) elő

變格

變格 (詞幹：長/高元音，元音和諧律：後)
	單數	複數
主格	utó	utók
賓格	utót	utókat
與格	utónak	utóknak
工具格	utóval	utókkal
因果格	utóért	utókért
轉移格	utóvá	utókká
到格	utóig	utókig
樣格-形式	utóként	utókként
樣格-情態	—	—
內格	utóban	utókban
頂格	utón	utókon
接格	utónál	utóknál
入格	utóba	utókba
上下格	utóra	utókra
向格	utóhoz	utókhoz
出格	utóból	utókból
上格	utóról	utókról
奪格	utótól	utóktól

utó 的所有格形 所有者 单数所有物 复数所有物 第一人称单数 utóm utóim 第二人称单数 utód utóid 第三人称单数 utója utói 第一人称复数 utónk utóink 第二人称复数 utótok utóitok 第三人称复数 utójuk utóik

派生詞彙

• utód
• utólag
• utólagos
• utószor

 

複合詞（在詞尾）

• névutó
• nyárutó
• őszutó
• tavaszutó
• télutó

 

亦參見 utó-。

延伸閱讀

• utó in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (匈牙利語解釋詞典). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.