nyelvészet

匈牙利語

詞源

nyelvész +‎ -et

發音

• 國際音標^(幫助): [ˈɲɛlveːsɛt]
• 斷字：nyel‧vé‧szet

名詞

nyelvészet (複數 nyelvészetek)

1. 語言學

變格

變格 (詞幹：-e-，元音和諧律：前不圓唇)
	單數	複數
主格	nyelvészet	nyelvészetek
賓格	nyelvészetet	nyelvészeteket
與格	nyelvészetnek	nyelvészeteknek
工具格	nyelvészettel	nyelvészetekkel
因果格	nyelvészetért	nyelvészetekért
轉移格	nyelvészetté	nyelvészetekké
到格	nyelvészetig	nyelvészetekig
樣格-形式	nyelvészetként	nyelvészetekként
樣格-情態	—	—
內格	nyelvészetben	nyelvészetekben
頂格	nyelvészeten	nyelvészeteken
接格	nyelvészetnél	nyelvészeteknél
入格	nyelvészetbe	nyelvészetekbe
上下格	nyelvészetre	nyelvészetekre
向格	nyelvészethez	nyelvészetekhez
出格	nyelvészetből	nyelvészetekből
上格	nyelvészetről	nyelvészetekről
奪格	nyelvészettől	nyelvészetektől

nyelvészet 的所有格形 所有者 單數所有物 複數所有物 第一人稱單數 nyelvészetem nyelvészeteim 第二人稱單數 nyelvészeted nyelvészeteid 第三人稱單數 nyelvészete nyelvészetei 第一人稱複數 nyelvészetünk nyelvészeteink 第二人稱複數 nyelvészetetek nyelvészeteitek 第三人稱複數 nyelvészetük nyelvészeteik

派生詞

• nyelvészeti

(複合詞):

• korpusznyelvészet

(短語):

• számítógépes nyelvészet