tanú

參見：tanu、tänu、tạnu 和 tanʉ

匈牙利語

詞源

為9-10世紀之交匈牙利人佔領喀爾巴阡山脈時，借自一突厥語族語言。對比維吾爾語 tanuq、韃靼語 tanïk。

發音

• 國際音標^(幫助): [ˈtɒnuː]
• 斷字：ta‧nú
• 韻部：-nuː

名詞

tanú (複數 tanúk)

1. 證人
2. (重大事件、場合的) 見證人

變格

變格 (詞幹：長/高元音，元音和諧律：後)
	單數	複數
主格	tanú	tanúk
賓格	tanút	tanúkat
與格	tanúnak	tanúknak
工具格	tanúval	tanúkkal
因果格	tanúért	tanúkért
轉移格	tanúvá	tanúkká
到格	tanúig	tanúkig
樣格-形式	tanúként	tanúkként
樣格-情態	tanúul	—
內格	tanúban	tanúkban
頂格	tanún	tanúkon
接格	tanúnál	tanúknál
入格	tanúba	tanúkba
上下格	tanúra	tanúkra
向格	tanúhoz	tanúkhoz
出格	tanúból	tanúkból
上格	tanúról	tanúkról
奪格	tanútól	tanúktól

tanú 的所有格形 所有者 單數所有物 複數所有物 第一人稱單數 tanúm tanúim 第二人稱單數 tanúd tanúid 第三人稱單數 tanúja tanúi 第一人稱複數 tanúnk tanúink 第二人稱複數 tanútok tanúitok 第三人稱複數 tanújuk tanúik

衍生詞彙

• tanúság
• tanúsít
• tanúskodik

 

複合詞

• fültanú
• szemtanú
• tanúbizonyság
• tanúvallomás
• vértanú

 

延伸閱讀

• tanú in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (匈牙利語解釋詞典). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.

伊薩卡語

名詞

tanú

1. 頭