ész

參見：esz、-esz 和 -ész

匈牙利語

詞源

（1372年後） 源自一突厥語族語言，時間早於9-10世紀匈牙利人佔領喀爾巴阡山脈。對比楚瓦什語 ӑс (ăs)。

發音

• 國際音標^(幫助): [ˈeːs]

• 音頻：

  (檔案)

• 韻部：-eːs

名詞

ész (複數 eszek)

1. 智慧，頭腦，判斷力，理智

   Nincs sok esze. ― 他腦子不太好。

變格

賓格變體：észt 或 eszet

變格 (詞幹：-e-，元音和諧律：前不圓唇)
	單數	複數
主格	ész	eszek
賓格	eszet	eszeket
與格	észnek	eszeknek
工具格	ésszel	eszekkel
因果格	észért	eszekért
轉移格	ésszé	eszekké
到格	észig	eszekig
樣格-形式	észként	eszekként
樣格-情態	—	—
內格	észben	eszekben
頂格	észen	eszeken
接格	észnél	eszeknél
入格	észbe	eszekbe
上下格	észre	eszekre
向格	észhez	eszekhez
出格	észből	eszekből
上格	észről	eszekről
奪格	észtől	eszektől

ész 的所有格形 所有者 單數所有物 複數所有物 第一人稱單數 eszem eszeim 第二人稱單數 eszed eszeid 第三人稱單數 esze eszei 第一人稱複數 eszünk eszeink 第二人稱複數 eszetek eszeitek 第三人稱複數 eszük eszeik

派生詞

• eszelős
• eszel（正常前綴形： kieszel）
• eszes
• eszme
• eszmény
• esztelen
• eszű
• észlel
• észszerű

 

複合詞

• észbontó
• észkombájn
• észrevesz
• hígeszű
• lángész

 

短語

• eszébe jut
• ész nélkül
• észben tart
• fog az esze, mint a borotva
• józan ész
• józan paraszti ész
• túljár az eszén
• vág az esze, mint a borotva

 

拓展閱讀

• ész in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (匈牙利語解釋詞典). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.