árusító

匈牙利語

詞源

源自 árusít (“售賣”) +‎ -ó (現在分詞後綴)。

發音

• 國際音標^(幫助): [ˈaːruʃiːtoː]
• 斷字：áru‧sí‧tó
• 韻部：-toː

分詞

árusító

1. árusít 的现在分詞

派生詞彙

複合詞

• árusítóhely

 

相關詞彙

• elárusító
• kiárusító

 

名詞

árusító (複數 árusítók)

1. 賣方，銷售者

變格

變格 (詞幹：長/高元音，元音和諧律：後)
	單數	複數
主格	árusító	árusítók
賓格	árusítót	árusítókat
與格	árusítónak	árusítóknak
工具格	árusítóval	árusítókkal
因果格	árusítóért	árusítókért
轉移格	árusítóvá	árusítókká
到格	árusítóig	árusítókig
樣格-形式	árusítóként	árusítókként
樣格-情態	—	—
內格	árusítóban	árusítókban
頂格	árusítón	árusítókon
接格	árusítónál	árusítóknál
入格	árusítóba	árusítókba
上下格	árusítóra	árusítókra
向格	árusítóhoz	árusítókhoz
出格	árusítóból	árusítókból
上格	árusítóról	árusítókról
奪格	árusítótól	árusítóktól

árusító 的所有格形 所有者 单数所有物 复数所有物 第一人称单数 árusítóm árusítóim 第二人称单数 árusítód árusítóid 第三人称单数 árusítója árusítói 第一人称复数 árusítónk árusítóink 第二人称复数 árusítótok árusítóitok 第三人称复数 árusítójuk árusítóik

派生詞彙

• árusítói

 

延伸閱讀

• árusító in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (匈牙利語解釋詞典). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.
• árusító in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (’A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress)