irány

匈牙利語

詞源

可能來自 iramlik (“衝；掃”) 或 iránt (“朝向，對”) 的詞根 + -ány。 arány 的同源對似詞。

發音

• 國際音標^(幫助): [ˈiraːɲ]

• 音頻：

  (檔案)

• 斷字：irány
• 韻部：-aːɲ

名詞

irány (複數 irányok)

1. 方向；路線

   Melyik irányba? ― 哪個方向？

   Menjünk a másik irányba. ― 咱們走另一條路吧。

2. (帶所有格後綴 + -ban) 朝向，對

   Különös figyelmet tanúsítottak irányomban. ― 他们表示对我特别关注。

變格

變格 (詞幹：-o-，元音和諧律：後)
	單數	複數
主格	irány	irányok
賓格	irányt	irányokat
與格	iránynak	irányoknak
工具格	iránnyal	irányokkal
因果格	irányért	irányokért
轉移格	iránnyá	irányokká
到格	irányig	irányokig
樣格-形式	irányként	irányokként
樣格-情態	—	—
內格	irányban	irányokban
頂格	irányon	irányokon
接格	iránynál	irányoknál
入格	irányba	irányokba
上下格	irányra	irányokra
向格	irányhoz	irányokhoz
出格	irányból	irányokból
上格	irányról	irányokról
奪格	iránytól	irányoktól

irány 的所有格形 所有者 单数所有物 复数所有物 第一人称单数 irányom irányaim 第二人称单数 irányod irányaid 第三人称单数 iránya irányai 第一人称复数 irányunk irányaink 第二人称复数 irányotok irányaitok 第三人称复数 irányuk irányaik

派生詞彙

• irányít
• irányos
• irányoz
• irányul
• irányú
• irányzat
• irányzék

 

複合詞

• ellenirány
• irányadó
• irányár
• irányelv
• irányjelző
• iránytű
• irányvonal
• menetirány
• szakirány
• szélirány
• útirány

 

短語

• a szélrózsa minden irányában

 

參見

• felé （朝某個方向運動）
• felől （從某個方向運動離開）

延伸閱讀

• irány in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (匈牙利語解釋詞典). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.