elefánt

參見：elefant 和 Elefant

匈牙利語

elefánt

詞源

源自拉丁語 elephantus ← 古希臘語 ἐλέφᾱς (eléphās, 「象，象牙」)。

發音

• 國際音標^(幫助): [ˈɛlɛfaːnt]

• 音頻：

  (檔案)

• 韻部：-ɛfaːnt
• 斷字：ele‧fánt

名詞

elefánt (複數 elefántok)

1. 象

變格

變格 (詞幹：-o-，元音和諧律：後)
	單數	複數
主格	elefánt	elefántok
賓格	elefántot	elefántokat
與格	elefántnak	elefántoknak
工具格	elefánttal	elefántokkal
因果格	elefántért	elefántokért
轉移格	elefánttá	elefántokká
到格	elefántig	elefántokig
樣格-形式	elefántként	elefántokként
樣格-情態	—	—
內格	elefántban	elefántokban
頂格	elefánton	elefántokon
接格	elefántnál	elefántoknál
入格	elefántba	elefántokba
上下格	elefántra	elefántokra
向格	elefánthoz	elefántokhoz
出格	elefántból	elefántokból
上格	elefántról	elefántokról
奪格	elefánttól	elefántoktól

elefánt 的所有格形 所有者 單數所有物 複數所有物 第一人稱單數 elefántom elefántjaim 第二人稱單數 elefántod elefántjaid 第三人稱單數 elefántja elefántjai 第一人稱複數 elefántunk elefántjaink 第二人稱複數 elefántotok elefántjaitok 第三人稱複數 elefántjuk elefántjaik

派生詞

(複合詞):

• elefántcsont
• elefántfóka

(短語):

• mint elefánt a porcelánboltban
• mint elefánt a porcelánüzletben